Mély és széles törzs, igen öblös mellkasméret, nagyon terjedelmes far, jól záródó testfelépítés jellemző rá. A másik típus minden jellegében könnyebb, kisebb szárkörméretet mutató, úgynevezett sport típusú shetland póni. A shetland póninak kicsi, jól formázott, arányos feje van, amelyik a születést követően kifejezetten csukafejet mutat. Idős állaton sem lehet burkolt. Homloka széles, a fején apró füleket hord. Szemeinagyok, barátságosak, okosságot és élénk temperamentumot árulnak el.

Nyaka középhosszú, középmagasan, vagy alacsonyan illesztett. Marja a rárakodó izom- és kötőszövettől alacsonynak látszik. Háta, ágyéka rövid, ennek megfelelően nagyon erős. Fara jól izmolt, nagy terjedelmű, teljesítmény centrikusságát mutatja a fajtának.

A pónik alapját a lábak képezik. A szabályos állású mellső lábak, az izmos felkar széles lábtő, száraz rövid szár a shetland póninál is természetesen megkívánható küllemi tulajdonságok. A hátsó lábakra a szabályosságon túl jellemző az izmos konc, a széles jól képzett csánk, száraz, tiszta hátulsó szár.

A shetland póni ismertető jegyei, közé tartózik a rendkívül dús sörény-, üstök- és farokszőrzet. A fedőszőrök nyáron aprók és simák, télen sűrűn tömöttek és igencsak hosszúak. (Shetland néven Amerikában is tenyésztenek egy pónifajtát, amelyre a küllemi leírások érvénytelenek).

Az azték ló, melegvérű lófajta. A kancák feje közepes méretű, a méneké valamivel erőteljesebb. Az orrhát egyenes, kissé domború. A szemek kifejezők és élénkek. Háta nagyon rövid, egyenes és erős. Lábai izmosak, ízületei erősek. A kifejlett kancák marmagassága 142–152 cm, míg a méneké 144–156 cm. Az azték ló szőre selymes, dús erős sörényű. Minden szín megengedett, de a pöttyös lovakat és az albínókat nem veszik fel a fajtakönyvbe.

Az angol telivér a világ talán legelterjedtebb lófajtája, leginkább versenylóként ismert. Melegvérű fajta, gyorsaságáról és temperamentumáról ismert. Az angol méneskönyv regisztrációjában 18 600 kanca szerepel, a különböző nemzetek méneskönyveiben összességében megközelíti az egymilliót. A hazai állomány hozzávetőlegesen 800 kancát számlál, és 400 ló áll galopptréningben, vagyis versenyez.

Az Arab telivér Az angol telivér kialakulásában kiemelkedő szerepet játszott. Az Arab-félsziget a hazája, már időszámításunk előtt 2500 évvel létezett ez a fajta. 1967-ben megalakították az Arab Lovakat Tenyésztők Nemzetközi Szövetségét (WAHO-World Arabian Horse Organisation), amely alapos vizsgálatot rendelt el az arab telivért tenyésztő országok törzskönyveiben. Az a ló és ivadékai számítanak arab telivérnek, amelyek szerepelnek bármely, a WAHO által elfogadottnak nyilvánított arab telivér törzskönyvben avagy nyilvántartásban.

Ez a szeretetre méltó, pompás fekete ló nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásának köszönheti a szépségét. A fríz lovak nagyon drágák, de hódolóik mindenre készek, hogy sajátjuknak tudhassanak egyet.

A szögletes alkat a lejellemzőbb.A fríz ló máig megőrizte fajtája ősi jellegzetességeit, kitartását és kiegyensúlyozottságát. Elismerésre méltó testfelépítése, robusztus megjelenésű, a betegségekre, huzatra, nagyon érzékeny lófajta. Egészséges, dinamikus mozgású. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó. A kis termetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a fülek mozgékonyak, finom szabásúak. A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. Hosszú, sűrű bokaszőre van. A paták kemények és jól formáltak. Megsínyli a (gyakori) ló, lovas, élőhely változást.

Azt tartják, hogy a hidegvérű lovak már a honfoglalás korában is éltek a Kárpát-medencében, de nagyobb mértékű elterjedésük az 1880-as évekre tehető, s legelőször a Dunántúlra volt jellemző, de ma már az egpsz országot meghódította.

Testfelépítése: A csontozata rendkívül erős, a melkasa mély, és az izomkötegei sem kicsik, ezért hatalmas súlyok elhúzására is képes.

Vérmérséklete: Hidegvérű, és általánosan nyugodt.

Magassása: 150-165 cm magas.

Színe: a szürke, a sárga, a deres, a pej és a fekete árnyalatai is jellemzőek lehetnek rá.

Használata: Általában igáslóként használják, de másban sem kutya (de azért díjugratni ne akarj vele).

Jellemzői: Eléggé zömök megjelenésű, de barátságos, rendkívül tanulékony és jóindulatú ló.

A tiroli hegyekben lévő Haflingi falucskáról elnevezett fajtát az 1870-es években dokumentálták elöször, bár már az 1800-as évek elejélről is maradtak fenn ábrázolások a különleges, sárga fajtáról.

Testfelépítése: Kifinomult, kifejező fej, nagy szemekkel. Köréphosszú nyak, dőlt lapocka, csontos, izmos test, lekerekített far, mély szügy és erős, szabályos lábak.

Vérmérséklete: Nyugodt, barátságos és készséges.

Magassága: 138-148 cm magas.

Színe: Minden esetben világos sörény, világossárgától a sötétsárgáig többféle árnyalatban előfordul.

Használata: Fogthajtás, mezőgazdasági munka, málhahordás, terápiás lovagoltatás és versenyzés.

Jellemzői: Hosszú életű, viszonylag későn érő fajta. Csak négy éves korára lehet munkára fogni.

Értelmesség és kedvesség, ez a Gypsy Vanner ló. Egy egészséges lovak könnyű eltartani, mellesleg az idegenforgalomban is hasznát veszik. A természetben alakult ki, rendkívül egészséges és könnyű fenntartani.

A Gypsy vanner egy gyönyörű fajta (őket láthatod a kezdőlap hátterében is). Általában közepes méretű, (kb.145-150 cm a marmagassága). A rövid nyaka és háta erőt ad a húzáshoz, a brit vándorcigányok ezért is szerették meg, mert képes volt elhúzni a legnehezebb kocsikat is.

A dús sörény, farok és szőrcsimbók csodálatos látványt ad ennek az állatnak, igazi „örökség”. A Gypsy Vanner-tenyésztők Szövetsége minden színt elfogad, a legismertebbek a tarka változatok. Hagyományból a színeire régies brit kifejezéseket használnak a lovas körökben általánosan elfogadottak helyett. Az egyszínű lovakat blagdonnak nevezik. A tarkák a piebald(fekete tarka) és a skewbald (sárga, pej és minden egyéb alapszínű tarka a feketén kívül) névre hallgatnak. A fajtán belül előfordul a ritka ezüstpettyes(silver dapple) szín.

A Fríz, a Shire, a Clydesdale és a Dales póni keveredésével keletkezett. Ezek a fajták csodálatos egyéniséget adtak ennek a hidegvérű lónak.

Egy biztos, kétség sem fér hozzá, hogy ő a kedvecem mindközül <3.